Ünnepi toronykakas – Nagybaracska december 27

Az ünnepek jórészét Pécsen töltöttem, innen indultunk hajnalban Nagybaracskára. Apa is elkísért, aminek már csak azért is örültem, mert így a nap végén koccinthattam egyet a meghívóimmal. Csípős volt a reggel, de összességében nem lehet panaszunk az időjárásra. Sőt a fagy miatt a szántások könnyebben voltak járhatók. Fél nyolc után 15-20 vadász várakozott a gyülekezőhelyen, ahová mi is időben érkeztünk. 

Az első körben egy nagy szántást hajtottunk meg, de mindössze egy nyulat ejtettünk el. Pont a mellettem álló vadász felé vette az irányt, aki a másodikra szépen leakasztotta Tapsi Fülest. Jöhettél volna egyel errébb! :) Reggeli, majd egy gyümölcsös felé vettük az irányt. Itt két nyulat is sikerült elhibáznom, de mentségemre legyen mondva egyik sem volt igazi ziccer. Az első messze volt, a második pedig az ágak takarásában lavírozott, így annak módja szerint rendesen meggallyaztam egy fát. 

Ezt követően a Községerdő névre hallgató területrészt hajtottuk. A bal szélen voltam a hajtásnak, így a sűrű mellett oldalaztunk, miközben a belső részén lévő vadászok alaposan megküzdöttek minden méterért. Pár német és egy kis münsterlandi vizsla segített minket. Bár némely esetben inkább a fácánok oldalán álltak, messze a hajtósor előtt járva sokszor felkeltették a madarakat, gazdájuk tiltakozása ellenére. A többség viszont szépen dolgozott. Imi német vizslája például nagyon odaadóan tette a dolgát. Ragaszkodó kedves szuka kutya, remekül állja a vadat, tartja a kapcsolatot a gazdájával, azonnal reagál a behívásra. Persze ebben lehet, hogy az elektromos nyakörv is szerepet játszik. Már majdnem kiértünk, amikor egy kakas mindössze pár méterre tőlem kapott szárnyra. Közel volt, kettőt is rálőttem, a mellettem lévő vadász is utána durrantott, de a madár a legkisebb jelzés nélkül repült tovább. Jó 100- 150 métert megtett a levegőben, majd hirtelen zuhanni kezdett és holtan esett a földre. Egy sörét pont jó helyre ment! Nem tudni ki lőtte, de mindegy is. Végül is megvan és ez a lényeg. 

A következő hajtásban már bent voltam én is a sűrűjében, de nem volt olyan vészes a helyzet. Egy szép szálerdőben hirtelen egy kakas rebben fel tőlem jó 30 méterre. A magas fák miatt sokáig emelkedett, így volt időm célozni. Közben azonban folyamatosan nőtt a távolság. Apa már meg volt róla győződve, hogy nem is sütöm el a puskámat, mivel jó 40-50 méterre volt tőlem a madár. Meghúztam a ravaszt (a kötekedőknek elsütőbillentyűt) és szépen leakasztottam a kakast, nem kis megdöbbenést okozva a körülöttem állókban. Mindenki gratulált a szép lövéshez. Igazi toronykakas. Ez volt az első vadam a puskámmal (az előzőt a bizonytalanság miatt nem számolva). És ezt a távoli találatot negyedes (!) szűkítéssel, 28 grammos 3.1 mm átmérőjű RC lőszerrel sikerült bevinni. Az előző lövéseket a „sztárolt” Black Gold 32 grammos 3.4mm-essel mind elvétettem, de ez az apróbb szemű, kisebb tömegű sörétraj tökéletesen végezte a dolgát az imporved cylinder (****) szűkítéssel. 

 Az első áldozat

 Nagybaracska, Kriskó Miklós VT. 2014. december 27.

Megvolt amiért jöttünk, így nem is nagyon bántam, hogy a következő hajtásban már nem volt lehetőségem. Terítékre rendezték a nyulakat, fácánokat, és Marcsi kürtölése jelezte a vadászat végét. A vadászok ezt követően egy helyi kocsmatékában gyűltek össze, ahol egy ebédre is megvendégelték egymást és minket. Közben fogyott a szesz rendesen. Kora estére sikerült emberesen elázni, de hát ilyen ez a popszakma! :) Szerencsére volt egy biztos kezű sofőröm, aki megmentette a becsületem maradékát.