2015. február 15., vasárnap

Beindul a gépezet – Ásotthalom, január 10.

Interneten találtam az Ásotthalmi vadásztársaság hirdetését: nevelt fácánok, vegyes ivarban, a minimális kompetencia 4db. Több időpontot hirdettek, de végül csak egyre jelentkeztem, január első felében. Hajnalban kocsiba pattantam, és fél nyolckor már lent voltam Ásotthalmon, a gyülekezőhelyen. Az idő nem járt éppenséggel a kedvünkben. Kisebb-nagyobb intenzitással egész délelőtt esett. Volt egy-két hely ahol még a hó is megmaradt, így néhol kifejezetten csúszóssá vált a pálya. 25-30 puskás, 4-5 hajtó, két német és két magyar vizsla gyülekezett a vadászháznál.  Regisztráció és a szokásos körök következtek. Lassan indult a reggel, nem kapkodtak a kollégák. 

Fél tíz is elmúlott már mire az első hajtáshoz felsorakoztunk. Az egyik elhagyott tanya közelében egy tyúkot hatott fel az egyik kutya. Teljesen egyszerre lőttünk a mellettem lévő vadásszal, a madár pedig szépen leesett. Amikor kézbe vettem jól látszott, hogy mindkét oldalról kapott szegény. Feltettem az aggatékra, bár később kiderült feleslegesen. A kutyák szépen dolgoztak, és a hajtók gyűjtötték össze a lőtt fácánokat. Így szép az élet! Csak lőni kell, a többit a szervezők majd elintézik. Egy-két lövésem még volt az első etapban, de messze voltak, nem sikerült eltalálnom őket. Szépen gyűltek a fácánok.

Az első hajtás eredménye



Ásotthalom, 2015. január 10.


A második körben egy akácost, majd egy kisebb gazost hajtottunk. Amikor elértük az elállókat az egyik kakas épp felém repült. Megcéloztam, és el is találtam. Azt hittem leesik ezért nem engedtem el a második lövést. A kakas azonban összeszedte magát a levegőben, rendezte sorait és jó messzire elrepült. Szerencsére a kontrahajtásban megtalálta az egyik magyar vizsla. Eddig parádés, gondoltam magamban, de a java még hátra volt.

Egy erdős területet hajtottunk, amikor a mellettem dolgozó kutya a földön fekvő gallyak között hirtelen megmerevedett. Szépen állta a vadat, felkészültem a lövésre. Egy tyúk adta fel először a türelemjátékot, felrebbent és első lövésre leszedtem. „Jó alacsony volt a lövés! Nem akarok többet ilyet látni!” szólt rám a kutya gazdája, aki nem mellesleg a vadásztársaság elnöke is volt. Feltett kézzel elismertem a vétkemet. Mentségemre legyen szólva tiszta volt a háttér a lövésnél, de nem érdemes ezen vitatkozni. A biztonság az első. Figyelni kell! Fél perccel később, ugyan ebből a bokorból egy kakas rebbent fel. Ez szerencsére szépen emelkedett, és az első lövéssel sikerült eltalálni. Fülig ért a szám. Két lövés, két madár. Ilyenkor jön persze az, amire az ember nem számít: ismét felrepül egy kakas, amit annak rendje és módja szerint kétszer is elhibáztam. 10 méter után egy újabb követi. Itt is a fácán mellett lévő, sokkal nagyobb, üres területet találtam el. :)


Az utolsónak egy vadföldet hajtottunk meg. Itt aztán tényleg beindult a gépezet. A mellettem lévő vadász mögött egy gyönyörű kakas kakatolva szárnyra kapott. Hagytam, hogy a kolléga kétszer elhibázza, majd első lövésre leakasztottam. Még egy lövési lehetőségem volt: a kutyák felhajtottak egy kakast, ami a hajtósor felé szállt: elsőre a lábát lőttem el, de másodikra ez is meglett. A hajtás végére megint eléggé besűrűsödtünk, volt egy-két összelövés. 

Közel 90 madár a terítéken 
 Ásotthalom, 2015. január 10.

Nagyon jól éreztem magam Ásotthalmon. Legalább 5-6 madarat lőttem, mindössze egy pár óra leforgása alatt. Sok rémtörténetet hallottam a nevelt fácánokról, de ezek a madarak jól repültek, élvezet volt rájuk vadászni. Jövőre az összes lehetőséget meg fogom ragadni, hogy vadásszak ezen a környéken. A kompetencia egy részét elosztogattam a kollégáim között, de az egyik kakasból D ügynök gondoskodott. Remélem, majd erről is kaptok egy beszámolót, de ez nem rajtam múlik…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése