Beindul a gépezet – Ásotthalom, január 10.
Interneten
találtam az Ásotthalmi vadásztársaság hirdetését: nevelt fácánok,
vegyes ivarban, a minimális kompetencia 4db. Több időpontot hirdettek,
de végül csak egyre jelentkeztem, január első felében. Hajnalban kocsiba
pattantam, és fél nyolckor már lent voltam Ásotthalmon, a
gyülekezőhelyen. Az idő nem járt éppenséggel a kedvünkben.
Kisebb-nagyobb intenzitással egész délelőtt esett. Volt egy-két hely
ahol még a hó is megmaradt, így néhol kifejezetten csúszóssá vált a
pálya. 25-30 puskás, 4-5 hajtó, két német és két magyar vizsla
gyülekezett a vadászháznál. Regisztráció és a szokásos körök
következtek. Lassan indult a reggel, nem kapkodtak a kollégák.
Fél
tíz is elmúlott már mire az első hajtáshoz felsorakoztunk. Az egyik
elhagyott tanya közelében egy tyúkot hatott fel az egyik kutya. Teljesen
egyszerre lőttünk a mellettem lévő vadásszal, a madár pedig szépen
leesett. Amikor kézbe vettem jól látszott, hogy mindkét oldalról kapott
szegény. Feltettem az aggatékra, bár később kiderült feleslegesen. A
kutyák szépen dolgoztak, és a hajtók gyűjtötték össze a lőtt fácánokat.
Így szép az élet! Csak lőni kell, a többit a szervezők majd elintézik.
Egy-két lövésem még volt az első etapban, de messze voltak, nem sikerült
eltalálnom őket. Szépen gyűltek a fácánok.
Az első hajtás eredménye
Ásotthalom, 2015. január 10.
A
második körben egy akácost, majd egy kisebb gazost hajtottunk. Amikor
elértük az elállókat az egyik kakas épp felém repült. Megcéloztam, és el
is találtam. Azt hittem leesik ezért nem engedtem el a második lövést. A
kakas azonban összeszedte magát a levegőben, rendezte sorait és jó
messzire elrepült. Szerencsére a kontrahajtásban megtalálta az egyik
magyar vizsla. Eddig parádés, gondoltam magamban, de a java még hátra volt.
Egy
erdős területet hajtottunk, amikor a mellettem dolgozó kutya a földön
fekvő gallyak között hirtelen megmerevedett. Szépen állta a vadat,
felkészültem a lövésre. Egy tyúk adta fel először a türelemjátékot,
felrebbent és első lövésre leszedtem. „Jó alacsony volt a lövés! Nem
akarok többet ilyet látni!” szólt rám a kutya gazdája, aki nem mellesleg
a vadásztársaság elnöke is volt. Feltett kézzel elismertem a vétkemet.
Mentségemre legyen szólva tiszta volt a háttér a lövésnél, de nem
érdemes ezen vitatkozni. A biztonság az első. Figyelni kell! Fél perccel
később, ugyan ebből a bokorból egy kakas rebbent fel. Ez szerencsére
szépen emelkedett, és az első lövéssel sikerült eltalálni. Fülig ért a
szám. Két lövés, két madár. Ilyenkor jön persze az, amire az ember nem
számít: ismét felrepül egy kakas, amit annak rendje és módja szerint
kétszer is elhibáztam. 10 méter után egy újabb követi. Itt is a fácán
mellett lévő, sokkal nagyobb, üres területet találtam el. :)
Az
utolsónak egy vadföldet hajtottunk meg. Itt aztán tényleg beindult a
gépezet. A mellettem lévő vadász mögött egy gyönyörű kakas kakatolva
szárnyra kapott. Hagytam, hogy a kolléga kétszer elhibázza, majd első
lövésre leakasztottam. Még egy lövési lehetőségem volt: a kutyák
felhajtottak egy kakast, ami a hajtósor felé szállt: elsőre a lábát
lőttem el, de másodikra ez is meglett. A hajtás végére megint eléggé
besűrűsödtünk, volt egy-két összelövés.
Közel 90 madár a terítéken
Ásotthalom, 2015. január 10.
Nagyon
jól éreztem magam Ásotthalmon. Legalább 5-6 madarat lőttem, mindössze
egy pár óra leforgása alatt. Sok rémtörténetet hallottam a nevelt
fácánokról, de ezek a madarak jól repültek, élvezet volt rájuk vadászni.
Jövőre az összes lehetőséget meg fogom ragadni, hogy vadásszak ezen a
környéken. A kompetencia egy részét elosztogattam a kollégáim között, de
az egyik kakasból D ügynök gondoskodott. Remélem, majd erről is kaptok
egy beszámolót, de ez nem rajtam múlik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése