Beindul a gépezet – Ásotthalom, január 10.

Interneten találtam az Ásotthalmi vadásztársaság hirdetését: nevelt fácánok, vegyes ivarban, a minimális kompetencia 4db. Több időpontot hirdettek, de végül csak egyre jelentkeztem, január első felében. Hajnalban kocsiba pattantam, és fél nyolckor már lent voltam Ásotthalmon, a gyülekezőhelyen. Az idő nem járt éppenséggel a kedvünkben. Kisebb-nagyobb intenzitással egész délelőtt esett. Volt egy-két hely ahol még a hó is megmaradt, így néhol kifejezetten csúszóssá vált a pálya. 25-30 puskás, 4-5 hajtó, két német és két magyar vizsla gyülekezett a vadászháznál.  Regisztráció és a szokásos körök következtek. Lassan indult a reggel, nem kapkodtak a kollégák. 

Fél tíz is elmúlott már mire az első hajtáshoz felsorakoztunk. Az egyik elhagyott tanya közelében egy tyúkot hatott fel az egyik kutya. Teljesen egyszerre lőttünk a mellettem lévő vadásszal, a madár pedig szépen leesett. Amikor kézbe vettem jól látszott, hogy mindkét oldalról kapott szegény. Feltettem az aggatékra, bár később kiderült feleslegesen. A kutyák szépen dolgoztak, és a hajtók gyűjtötték össze a lőtt fácánokat. Így szép az élet! Csak lőni kell, a többit a szervezők majd elintézik. Egy-két lövésem még volt az első etapban, de messze voltak, nem sikerült eltalálnom őket. Szépen gyűltek a fácánok.

Az első hajtás eredménye

Ásotthalom, 2015. január 10.

A második körben egy akácost, majd egy kisebb gazost hajtottunk. Amikor elértük az elállókat az egyik kakas épp felém repült. Megcéloztam, és el is találtam. Azt hittem leesik ezért nem engedtem el a második lövést. A kakas azonban összeszedte magát a levegőben, rendezte sorait és jó messzire elrepült. Szerencsére a kontrahajtásban megtalálta az egyik magyar vizsla. Eddig parádés, gondoltam magamban, de a java még hátra volt.

Egy erdős területet hajtottunk, amikor a mellettem dolgozó kutya a földön fekvő gallyak között hirtelen megmerevedett. Szépen állta a vadat, felkészültem a lövésre. Egy tyúk adta fel először a türelemjátékot, felrebbent és első lövésre leszedtem. „Jó alacsony volt a lövés! Nem akarok többet ilyet látni!” szólt rám a kutya gazdája, aki nem mellesleg a vadásztársaság elnöke is volt. Feltett kézzel elismertem a vétkemet. Mentségemre legyen szólva tiszta volt a háttér a lövésnél, de nem érdemes ezen vitatkozni. A biztonság az első. Figyelni kell! Fél perccel később, ugyan ebből a bokorból egy kakas rebbent fel. Ez szerencsére szépen emelkedett, és az első lövéssel sikerült eltalálni. Fülig ért a szám. Két lövés, két madár. Ilyenkor jön persze az, amire az ember nem számít: ismét felrepül egy kakas, amit annak rendje és módja szerint kétszer is elhibáztam. 10 méter után egy újabb követi. Itt is a fácán mellett lévő, sokkal nagyobb, üres területet találtam el. :)

Az utolsónak egy vadföldet hajtottunk meg. Itt aztán tényleg beindult a gépezet. A mellettem lévő vadász mögött egy gyönyörű kakas kakatolva szárnyra kapott. Hagytam, hogy a kolléga kétszer elhibázza, majd első lövésre leakasztottam. Még egy lövési lehetőségem volt: a kutyák felhajtottak egy kakast, ami a hajtósor felé szállt: elsőre a lábát lőttem el, de másodikra ez is meglett. A hajtás végére megint eléggé besűrűsödtünk, volt egy-két összelövés. 

Közel 90 madár a terítéken 

 Ásotthalom, 2015. január 10.

Nagyon jól éreztem magam Ásotthalmon. Legalább 5-6 madarat lőttem, mindössze egy pár óra leforgása alatt. Sok rémtörténetet hallottam a nevelt fácánokról, de ezek a madarak jól repültek, élvezet volt rájuk vadászni. Jövőre az összes lehetőséget meg fogom ragadni, hogy vadásszak ezen a környéken. A kompetencia egy részét elosztogattam a kollégáim között, de az egyik kakasból D ügynök gondoskodott. Remélem, majd erről is kaptok egy beszámolót, de ez nem rajtam múlik…

Ünnepi toronykakas – Nagybaracska december 27

Az ünnepek jórészét Pécsen töltöttem, innen indultunk hajnalban Nagybaracskára. Apa is elkísért, aminek már csak azért is örültem, mert így a nap végén koccinthattam egyet a meghívóimmal. Csípős volt a reggel, de összességében nem lehet panaszunk az időjárásra. Sőt a fagy miatt a szántások könnyebben voltak járhatók. Fél nyolc után 15-20 vadász várakozott a gyülekezőhelyen, ahová mi is időben érkeztünk. 

Az első körben egy nagy szántást hajtottunk meg, de mindössze egy nyulat ejtettünk el. Pont a mellettem álló vadász felé vette az irányt, aki a másodikra szépen leakasztotta Tapsi Fülest. Jöhettél volna egyel errébb! :) Reggeli, majd egy gyümölcsös felé vettük az irányt. Itt két nyulat is sikerült elhibáznom, de mentségemre legyen mondva egyik sem volt igazi ziccer. Az első messze volt, a második pedig az ágak takarásában lavírozott, így annak módja szerint rendesen meggallyaztam egy fát. 

Ezt követően a Községerdő névre hallgató területrészt hajtottuk. A bal szélen voltam a hajtásnak, így a sűrű mellett oldalaztunk, miközben a belső részén lévő vadászok alaposan megküzdöttek minden méterért. Pár német és egy kis münsterlandi vizsla segített minket. Bár némely esetben inkább a fácánok oldalán álltak, messze a hajtósor előtt járva sokszor felkeltették a madarakat, gazdájuk tiltakozása ellenére. A többség viszont szépen dolgozott. Imi német vizslája például nagyon odaadóan tette a dolgát. Ragaszkodó kedves szuka kutya, remekül állja a vadat, tartja a kapcsolatot a gazdájával, azonnal reagál a behívásra. Persze ebben lehet, hogy az elektromos nyakörv is szerepet játszik. Már majdnem kiértünk, amikor egy kakas mindössze pár méterre tőlem kapott szárnyra. Közel volt, kettőt is rálőttem, a mellettem lévő vadász is utána durrantott, de a madár a legkisebb jelzés nélkül repült tovább. Jó 100- 150 métert megtett a levegőben, majd hirtelen zuhanni kezdett és holtan esett a földre. Egy sörét pont jó helyre ment! Nem tudni ki lőtte, de mindegy is. Végül is megvan és ez a lényeg. 

A következő hajtásban már bent voltam én is a sűrűjében, de nem volt olyan vészes a helyzet. Egy szép szálerdőben hirtelen egy kakas rebben fel tőlem jó 30 méterre. A magas fák miatt sokáig emelkedett, így volt időm célozni. Közben azonban folyamatosan nőtt a távolság. Apa már meg volt róla győződve, hogy nem is sütöm el a puskámat, mivel jó 40-50 méterre volt tőlem a madár. Meghúztam a ravaszt (a kötekedőknek elsütőbillentyűt) és szépen leakasztottam a kakast, nem kis megdöbbenést okozva a körülöttem állókban. Mindenki gratulált a szép lövéshez. Igazi toronykakas. Ez volt az első vadam a puskámmal (az előzőt a bizonytalanság miatt nem számolva). És ezt a távoli találatot negyedes (!) szűkítéssel, 28 grammos 3.1 mm átmérőjű RC lőszerrel sikerült bevinni. Az előző lövéseket a „sztárolt” Black Gold 32 grammos 3.4mm-essel mind elvétettem, de ez az apróbb szemű, kisebb tömegű sörétraj tökéletesen végezte a dolgát az imporved cylinder (****) szűkítéssel. 

 Az első áldozat

 Nagybaracska, Kriskó Miklós VT. 2014. december 27.

Megvolt amiért jöttünk, így nem is nagyon bántam, hogy a következő hajtásban már nem volt lehetőségem. Terítékre rendezték a nyulakat, fácánokat, és Marcsi kürtölése jelezte a vadászat végét. A vadászok ezt követően egy helyi kocsmatékában gyűltek össze, ahol egy ebédre is megvendégelték egymást és minket. Közben fogyott a szesz rendesen. Kora estére sikerült emberesen elázni, de hát ilyen ez a popszakma! :) Szerencsére volt egy biztos kezű sofőröm, aki megmentette a becsületem maradékát.

Apróvad – az előkészületek

Apróvad minden mennyiségben! Ez volt a jelszó, amikor a téli szezont tervezgettem. Sajnos azonban néha az időjárás viszontagságai húzták át a számításaimat, néha pedig vis major ütemtervváltozások hiúsították meg, hogy elkezdjem a fácánszezont. December végétől azonban már négy hajtáson is résztvettem és egy a szezon utolsó napján, február 28-án még egy vár rám.

Szeretem az apróvadvadászatot. Egyrészt nincs olyan súlya egy-egy lövés elengedésének, mint a nagyvad esetén. Itt tényleg „kilövöldözheti” magát az ember, persze a biztonságot és az etikus magatartást mindig szem előtt tartva. Másrészt az apróvad-vadászat társas foglalkozás. Igyekszem is minél több helyre eljutni, ahol még nem voltam. Megismerkedni a helyi vadászokkal, más vendégekkel, megfigyelni hogyan vadásznak, tapasztalatot gyűjteni, egy kicsit kapcsolatot építeni, nem minden hátsó szándék nélkül. Harmadrészt az apróvadazás egy aktív vadászati mód. Jókat lehet sétálni a téli természetben, még ha nem is lő az ember semmit, akár túraként is kiváló lehetőség. Persze ha az ember „csak” túrázik, akkor nincs az a vibrálás a levegőben, ami a vadászatokat jellemzi. Bármikor felpattanhat egy nyúl, vagy heves szárnycsapkodásokkal kilőhet az ember „lába alól” egy kakas. Negyedrészt számomra nagyon sokat dob egy vadászaton, ha kutyákkal dolgozunk együtt. Amíg föl nem költöztem Pestre mindig volt kutyánk. Rengeteg szép emlékem kötődik a négylábúakhoz, és ezek közül sok vadászélmény is akad. Volt egy kiváló magyar vizslánk, Füles, akivel nagy élmény volt a közös munka. Persze voltak sikertelenebb kutyaprojektjeink is, de mindig nagyon közel álltak hozzám/hozzánk a „vadásztársak”. Nincs mese, kell egy kutya!

Persze mindemellett ez a szezon különleges volt számomra: ez volt az első, amit már teljes jogú vadászként élhettem meg. A legfőbb társam ebben a különleges idényben – meg úgy méz ki, hogy a hátralévőkben is – egy Beretta Silver 686 Pigeon I-es 20/76-os sörétes volt. Persze sokan magyarázták, hogy kezdőként inkább 12-est célszerű választani, de amikor vásárláskor kézbe fogtam a 20-as verziót nem volt visszaút. Könnyű, kapcsú és nagyon jól kézre áll. Emellett van egy teljes chocke-készlet hozzá, így reményeim szerint megtalálom a megfelelő sörétátmérőt-szűkítés kombót és nem leszek hátrányban a 20-assal. Mindemellett havonta egyszer-kétszer meglátogattam a lőteret is. Száraz gyakorlás is volt rendesen, plusz az interneten is sok jó videó található, ami akár az otthoni gyakorlás mutatja be, akár a lőtéren, vagy a vadászaton végrehajtott lövésekre készít fel (itt van egy-két hasznos videó). 

A következőkben egy-egy vadászatról fogok beszámolni. 

Folyt. köv.