Mórahalom 2. nap: nyúl és fácán kacsa és tarvad vadászat

A mórahalmi kiruccanás második napjának történetét még péntekről kell kezdenem. Miután megnyúztuk az egyik gidát (mielőtt valaki valami rosszra gondolna természetesen megvásároltam) és leraktuk a többit a hűtőházba, ejtőztünk kicsit. A vendéglátóm, Tibor a vacsoránál azzal a hírrel fogadott, hogy sajnos a szombati hajtóvadászatot az ő tudta nélkül áttette a társaság vezetése vasárnapra. Ez első pillanatra rossz hírnek tűnik, de sejtettem, hogy így sem fogok rosszul járni. A vadásztársaság kárpótlásul meghívott még két őztarvadra, emellett pedig délelőtt egy kacsavadászatra is lehetőségünk nyílt. Vacsora után a helyi termálfürdőben nyújtottuk ki az izmainkat. Állati jó program volt. Meg úgy a pénteki nap a maga egészében: négy nagyvadat lő az ember, jókat eszik, iszik és termálvízben piheni ki a nem létező fáradalmakat. Este kicsit belekóstoltunk az éjszakába is, végigjártuk a kocsmatékákat.

Másnap reggel a pénteki elhajlás miatt csak nyolc körül sikerült felébrednem. Reggeli, összekészülődés, majd ismét irány a terület. Sajnos a kacsákkal nem volt nagy szerencsénk. Sem a kisebb tavakon, sem a csatornán nem találtunk, csak egy-két Tást, azok sem engedtek minket lőtávolon belül. Még nem ejtettem el semmit a februárban vásárolt 20-as Berettámmal, ezért megvolt bennem a lődüh ahhoz, hogy jó 50 méterről is eleresszem a lövéseket, természetesen nem sok sikerrel. Dél körül feladtuk a próbálkozást, elővettük a golyós puskát.

Ismét kocsival barkácsoltunk, amíg az egyik vetésen a mély talajban meg nem süllyedt a terepjáró. Tibor megkérte a kisfiát, hogy hozzon egy traktort és húzza ki a kocsit. Mi addig cserkeltünk egy kicsit. Egy akácosban Tibor észrevett egy gidát, ami épp a mi sorunk felé sétált. Letámasztottam a lőbotot és felkészültem a lövésre. Ahogy a gida beért a sorba megcéloztam, majd leadtam a lövést. Nem volt messze, 80 – 100 méter volt a távolság. Kicsit alacsony kamralövés lett, amit látványosan jelzett a tarvad. Egy hatalmas ugrás és pár méteres halálvágta után holtan terült el. Elképesztő, de még a kocsi elakadása is segített bennünket ezen a vadászaton. 

Miután kihúztuk a terepjárót, tovább barkácsoltunk. Messziről láttunk őzeket, de nem engedtek közel magukhoz. Jöttünk, mentünk, közben megnéztük a helyi bivalyrezervátumot. Ott megtaláltuk a délelőtt keresett kacsákat is. Több ezer körözött a levegőben, vagy úszkált a vízen, természetesen egy olyan helyen, ahol nem szabad vadászni. 

Az utolsó suta elejtése sajnos elég nehezen jött össze. Kicsit elfáradtam mire lövési lehetőséghez jutottunk és az előző napi éjszakázás is lelassított addigra. Az terület perifériáján jártunk, az őzek itt nem voltak nagyon háborgatva, közel engedtek magukhoz, de folyamatosan az út, vagy a tanyák felé álltak. Amikor végre sikerült jó 20 perces kavargás után megfelelő lövési pozícióba állni, elhibáztam az első lövést. Az őzek értetlenül álltak a durranást követően. Az ismétlés sajnos hátracsúszott, így hason találtam el az őzet, ami lerogyott a talajra. Jól láthatóan szenvedett, így leadtam gyorsan a harmadik lövést is, ami a lapockáján találta el, így szerencsére gyorsan sikerült megváltani a szenvedésétől. 

Gyönyörű két napot töltöttem el Mórahalmon. Hálás vagyok Tibornak, illetve a családjának a kedves fogadtatásért, a nagyszerű (vadász)élményekért. Április közepén visszatérek oda egy őzbakért. Alig várom. J

Három bak, három suta és három sutagida. Ez a 2014-es év őzterítéke.