Őz tarvad Mórahalmon
A tavalyi évben egy nyúlvadászaton már jártam a Mórahalmi Árpád Vezér VT-nél. Idén azt terveztem, hogy egy tarvadazással összekötjük az apróvadvadászatot. Apa régi cimborája, Tibor volt a kísérőm. Pétek reggel találkoztunk és a reggelit követően kocsiba pattantunk, azzal jártuk körbe a területet. A helyi szabályok igen szigorúak a tarvadazással kapcsolatban is. Mivel később jelentős gazdasági értéket képviselhet, ezért a bakgidákat nem vadásszák errefelé. Emellett a társaság ügyel arra, hogy sutákat sutagidákat azonos számban lőjék ki. Négy tarvadat szerettem volna elejteni.
Próbalövés elvégzése után már az első métereken őzekbe botlottunk, de nem tudtuk becserkelni őket megfelelő távolságra. Az első lehetőség egy szőlőben adódott. A sorok között egy suta két bakgidájával ugrált. Szerencsénkre az egyik sorban megálltak. Kitámasztottam jó 80 méterről sikerült szíven lőnöm a sutát. Zsigerelést követően folytattuk a barkácsolást a szőlőben. Épp párhozamosan mentünk a sorokkal, mire két gida felugrott és egy pár sorral beljebb megálltak. Kísérőm lövésre bíztatott. Nem voltak távol, de itt-ott belógtak a szőlővesszők, drótok. Lövés és hibázás. Kár volt elengedni ezt a skúlót, nem volt tiszta lövési helyzet. Kicsit bosszankodtam. Valószínű, hogy valami eltérítette a golyót. Szerencsére rendesen eltérítette, mivel jól láthatóan nem sebeztem meg az őzet.
A következő órákban sok szép rudlit láttunk, de egyik sem engedett golyólövésnyi távolságon belül bennünket. Egészen kora délutánig, amikor egy kisebb csapat a búzában fekve megvárta míg 120-130 méterre megközelítettük őket. Jól látható volt, hogy a jobb szélső suta. Megcéloztam és vártuk, hogy felálljon. Amikor felpattant, akkor pedig majdnem teljesen háttal állt nekem, azaz elég kis felületet láttam a vitális területből. Megcéloztam a leghátsó bordáját. Jól sikerült a lövés, mivel a golyó épp ott csapódódott a testbe, hová a szálkereszt mutatott. Mivel spiccben állt, ezért a golyó kimeneti nyílása a nyakon helyezkedett el. Ez volt talán a legnehezebb lövés ezen a vadászaton. De szerencsére jól sikerült, a suta pár méteres halálvágtát követően már holtan rogyott össze.
A terület adottságai miatt sok esetben tanyák között cserkeltünk. Mindig figyelni kellett, hogy a lövés háttere megfeleő legyen, vagyis a továbbhaladó golyó nehogy kárt tegyen valamiben, ne adj' Isten valakiben. Emiatt mindig óvatosan kellett eljárni a célzásoknál, lövéseknél. Volt olyan, amikor azt vártuk, hogy az őz belépjen az erdő elé, vagy hogy eltávolodjon az úttól. Türelemjáték ez a javából, de nem lehet megspórolni ezt a fajta körültekintést.
Épp egy tanya mellett haladtunk el, mikor az épület másik oldalán elterülő búzába ismét őzeket vettünk észre. Az épületek között közelítettük meg a kis csapatot. Ez elég érdekes élmény volt, de az őzek valóban nagyon hozzászoktak az ember jelenlétéhez, így a vadászat is közelebb kerül a lakott zónához. Persze fontos hangsúlyoznom, hogy a tanya üres volt, ráadásul Tibor jól ismerte annak tulajdonosát, aki nem mellesleg vadászember. Egy szőlőtőnek támasztottam a puskát és jó 100 méterről sikerült leakasztani egy sutagidát. Érdekes, de valahogy ennél a lövésnél voltam a legizgatottabb. Csak úgy kalapált a szívem. De szerencsére meglett. A lapockája mögött érte a golyó, és nem is vitte sokáig azt. Kicsit vártunk, hogy kiszenvedjen. Amikor megközelítettük a kimúlt gidát, a többi őz bevárt bennünket ismét. Még birtoka sem volt módunk venni a frissen elejtett vadat, már itt volt az újabb lövési lehetőség. Ismét jó száz méteres lövés. A gida alig jelzi a találatot, kérdeztem, Tibort, hogy ismételjek-e, de megnyugtat, hogy rendben volt a lövés. Szerencsére a kicsi takarás miatt tudtuk követni távcsővel az útját. Befutott az erdőbe, de ott megbicsaklott a lába és lassan elfeküdt. Elképesztő, de egy tüdőlövést vitt el ilyen messze. A zsigerelésnél kiderült, hogy mindössze egyetlen egy bordáját törte el a 11.7 grammos Sellier & Bellott Soft point lőszer. Gyakorlatilag átcsúszott rajta, így nem idézte elő az ilyenkor várható blokkhatást.
A sikeres barkácsolás után terítékre rendeztük a vadat és megadtuk a végtisztességet. Eredményes napot zártunk. De hol volt ekkor még a vége...
Folyt. köv.
Próbalövés elvégzése után már az első métereken őzekbe botlottunk, de nem tudtuk becserkelni őket megfelelő távolságra. Az első lehetőség egy szőlőben adódott. A sorok között egy suta két bakgidájával ugrált. Szerencsénkre az egyik sorban megálltak. Kitámasztottam jó 80 méterről sikerült szíven lőnöm a sutát. Zsigerelést követően folytattuk a barkácsolást a szőlőben. Épp párhozamosan mentünk a sorokkal, mire két gida felugrott és egy pár sorral beljebb megálltak. Kísérőm lövésre bíztatott. Nem voltak távol, de itt-ott belógtak a szőlővesszők, drótok. Lövés és hibázás. Kár volt elengedni ezt a skúlót, nem volt tiszta lövési helyzet. Kicsit bosszankodtam. Valószínű, hogy valami eltérítette a golyót. Szerencsére rendesen eltérítette, mivel jól láthatóan nem sebeztem meg az őzet.
A következő órákban sok szép rudlit láttunk, de egyik sem engedett golyólövésnyi távolságon belül bennünket. Egészen kora délutánig, amikor egy kisebb csapat a búzában fekve megvárta míg 120-130 méterre megközelítettük őket. Jól látható volt, hogy a jobb szélső suta. Megcéloztam és vártuk, hogy felálljon. Amikor felpattant, akkor pedig majdnem teljesen háttal állt nekem, azaz elég kis felületet láttam a vitális területből. Megcéloztam a leghátsó bordáját. Jól sikerült a lövés, mivel a golyó épp ott csapódódott a testbe, hová a szálkereszt mutatott. Mivel spiccben állt, ezért a golyó kimeneti nyílása a nyakon helyezkedett el. Ez volt talán a legnehezebb lövés ezen a vadászaton. De szerencsére jól sikerült, a suta pár méteres halálvágtát követően már holtan rogyott össze.
A terület adottságai miatt sok esetben tanyák között cserkeltünk. Mindig figyelni kellett, hogy a lövés háttere megfeleő legyen, vagyis a továbbhaladó golyó nehogy kárt tegyen valamiben, ne adj' Isten valakiben. Emiatt mindig óvatosan kellett eljárni a célzásoknál, lövéseknél. Volt olyan, amikor azt vártuk, hogy az őz belépjen az erdő elé, vagy hogy eltávolodjon az úttól. Türelemjáték ez a javából, de nem lehet megspórolni ezt a fajta körültekintést.
Épp egy tanya mellett haladtunk el, mikor az épület másik oldalán elterülő búzába ismét őzeket vettünk észre. Az épületek között közelítettük meg a kis csapatot. Ez elég érdekes élmény volt, de az őzek valóban nagyon hozzászoktak az ember jelenlétéhez, így a vadászat is közelebb kerül a lakott zónához. Persze fontos hangsúlyoznom, hogy a tanya üres volt, ráadásul Tibor jól ismerte annak tulajdonosát, aki nem mellesleg vadászember. Egy szőlőtőnek támasztottam a puskát és jó 100 méterről sikerült leakasztani egy sutagidát. Érdekes, de valahogy ennél a lövésnél voltam a legizgatottabb. Csak úgy kalapált a szívem. De szerencsére meglett. A lapockája mögött érte a golyó, és nem is vitte sokáig azt. Kicsit vártunk, hogy kiszenvedjen. Amikor megközelítettük a kimúlt gidát, a többi őz bevárt bennünket ismét. Még birtoka sem volt módunk venni a frissen elejtett vadat, már itt volt az újabb lövési lehetőség. Ismét jó száz méteres lövés. A gida alig jelzi a találatot, kérdeztem, Tibort, hogy ismételjek-e, de megnyugtat, hogy rendben volt a lövés. Szerencsére a kicsi takarás miatt tudtuk követni távcsővel az útját. Befutott az erdőbe, de ott megbicsaklott a lába és lassan elfeküdt. Elképesztő, de egy tüdőlövést vitt el ilyen messze. A zsigerelésnél kiderült, hogy mindössze egyetlen egy bordáját törte el a 11.7 grammos Sellier & Bellott Soft point lőszer. Gyakorlatilag átcsúszott rajta, így nem idézte elő az ilyenkor várható blokkhatást.
Tiborral a terítéknél
Mórahalmi Földtulajdonosok Árpád Vezér Vadásztársaság 2014. december 19.
A sikeres barkácsolás után terítékre rendeztük a vadat és megadtuk a végtisztességet. Eredményes napot zártunk. De hol volt ekkor még a vége...
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése