Kacsavadászat Nagybaracskán

Az elmúlt hónapokban sajnos nem tudtam a bloggal foglalkozni. Költözködtem, sokáig nem volt itthon internetem, ez volt az oka a hosszú hallgatásnak. Vadászni azonban - szerencsére - sokat jártam, és most apránként, de az is lehet, hogy pár nagyobb csokorban beszámolok az elmúlt hónapok eseményeiről. 

A tavaszi sikerek után meghívott a Kriskó Miklós Vadásztársaság egy kacsavadászatra szeptemberben. Régen nagyon sokat jártam Apával kacsázni. Sok szép emlékem van hajnali húzásokról, illetve Fülesről, a kiváló magyar vizslánkról. Gimnazista koromban sok hajnal a tóparton, nádasban ért minket, aztán a vadászat végeztével gyorsan átöltöztem és irány a suli. A tesióra előtt vettem csak néha észre, hogy a vállamat kék-zöldre verte Apán suhli Simson bockja. :)

Nagybaracska környékén számos tó és holtág található, ami ideális élőhelyet biztosít a vízivadnak. Láttunk is jópár kacsát, libát a korábbi látogatás során és Imi jól tudta, hogy fáj a fogam egy jó kacsahúzásra. Dr G. cimborám is elkísért, a kalandra. Egy esti és egy hajnali vadászatot terveztünk. Első alkalommal rengeteg kacsát láttunk, de elég magasan húztak el felettünk. A puskában ráadásul negyedes és feles szűkítés volt, így nem tudtam elérni vele a madarakat. Egy jó doboznyi lőszert ellőttem, mire eltaláltam az első kacsát. Rendesen kilövöldöztem magam, de a találati arányom katasztrofálisra sikeredett. Este kicseréltem a szűkítéseket felesre és háromnegyedesre, aminek elképesztő hatása volt a találati arányomra. Hajnalban 5 lehetőségből sikerült 3 kacsát lőnöm. A tó felszínére estek és mivel nem volt nálunk kutya, a vízfelület másik végéből egy kiadós csónakozás után tudtuk csak a háromból kettőt összeszedni (a harmadik sajnos nem lett meg a nádban). A visszaevezés közben elkezdett szakadni az eső, így ismét (eső, eső) sikerült emberesen eláznom Nagybaracskán. :)

Elkezdtük az apróvadszezont!