Az utolsó felvonás - Som, február 28.

Az idény utolsó napján még beütemeztem egy fácánvadászatot. A helyszín és a szervezés is teljesen megegyezett a múltkorival. Január végén voltam utoljára vadászaton, nem tombolt bennem már úgy a vadászláz, mint a szezon elején. Az időjárás is inkább a tavaszt, mintsem a telet idézte, de azért jó mókának ígérkezett az utolsó vadászat.

Szerencsémre most a zsákrészre húztam be magam, ahol eseménydúsnak ígérkezett a hajtás. Mindjárt az első métereken sikerült egy kakast lőnöm. A mellettem dolgozó magyarvizsla hajtotta fel a madarat, amit első lövésre leakasztottam. "Ott folytatom, ahol Nagybaracskán abbahagytam!" gondoltam magamban, bár később kiderült, hogy misem állt távolabb a valóságtól. Sajnos ezen a vadászaton nem ment úgy a lövés, mint ahogy kellett volna. Sok ziccert elhibáztam. Összessen három kakast lőttem, de legalább háromszor ennyire lett volna lehetőségem.

Szép, volt, jó volt! Most kapnak egy pár hónapot az apróvadak!