Amikor minden összejött, Nagybaracska, január 31.

Az októberi gímbika elejtésénél Imi bevésette a naptáramba a január 31-i időpontot. Mondjuk nem is nagyon ellenkeztem. :) A Kriskó Miklós VT vadászmestere születésnapját ünnepelte ezen a napon, az idény utolsó apróvadvadászatának keretében. Előző nap esett valamennyi hó, de nem ígérkezett tartósnak a fehérség. Hogy a szórakozásunk még jobb legyen, 40 kakast szabadon engedtek a területen.

Gyülekező, regisztráció, majd ki a területre. Felálltunk az első hajtásra. A szálerdőben szépen repkedtek a kakasok. Az elsőt elhibáztam, de a mellettem álló vadász korrigálta a tévesztésemet. Ezt követően azonban nem volt megállás. Három kakast lőttem a következő 100 méteren. Jól dolgozott a Beretta. Kifejezetten kis szűkítéseket használtam (negyedes és feles), mert a ziccerekre próbáltam az a puskát optimalizálni. Ha távolról nem találom el a madarat, az sokkal kevésbé kellemetlen, mint ha egy közeli lehetőséget mulasztok el. Az improved cylinder (****), a modified chocke (***) és a 3.1 milliméter átmérőjű RC lőszer jó kombinációnak bizonyult. 

Az első hajtást után a közös reggeli következett. Ünnepelt révén Imi volt a „bálanya”, alaposan megvendégelt bennünket. A kezemben volt a puska, amikor a közepesen jól-nevelt, fekete labrador a mellettünk lévő, még meghajtatlan gazosba vetette magát. A gazdája próbálja visszahívni, szaladgált utána, de minden hiába. Tőlem mindössze 20 méterre volt a kutya, amikor hirtelen lelassított. Láttam a mozgásán, hogy talált valamit. Nem csináltam mást, csak beletettem két patront a megtört puskám csövébe. Én már nem is foglalkoztam a kajával, csak a kutyát néztem. Hirtelen felrebben a kakas. „Lődd meg!” bíztatnak a kollégák, akik épp a zsemlékkel, kolbászokkal, disznósajttal vannak elfoglalva. Összezártam a puskát és leszedem első lövésre a madarat, nem kis derültséget okozva a körülöttem állókban. Ennyi csibészség kell, hogy legyen az emberben! A negyediket REGGELI közben lőttem. 

A következő hajtásban összelőttünk egy kakast az egyik kollégával, majd a kontrahajtásban a jobb szélre kerültem. Imi német vizslája szépen szöszmötölt előttem, majd egy bokor mellett megmerevedett. Jó 40 méterre volt még tőle a vonal, de nem zavarta fel idő előtt a madarat. Közelebb kerülve már én is láttam a kakast. Csak 15-20 méterre volt tőlem, amikor felrebbent. Ez is meglett! Hihetetlen, ezen a napon tényleg minden összejött! Még a hibázás is szerencsésen sült el: egy sűrű bokorból egy fácán rebbent fel. Részben takarásban volt, de azért rálőttem egyet. „Ki lőtt?” kérdezték a bokor másik oldalán, mire azonnal elvállaltam a lövést. „Jó, hogy elrontottad, Andris, mert ez tyúk volt!” :)

Mivel ez volt az utolsó vadászat a szezonban, ezért a hajtásokat követően a vadászok „sortűzzel” búcsúztak az idénytől! Ezt követően Imi ebédre is megvendégelt bennünket. Nagyszerű vadászat volt, köszönet érte Iminek és a Kirskó Miklós VT-nek!