Az első igazán téli vadászat

Pénteken 20 centi hó hullott a Dél-Dunántúlon. Már egy kicsit mindenki várta, hogy így január végére végre megjöjjön a TÉL, annak minden kellékével együtt. Szerencsére időben el tudtam szabadulni a munkahelyemről, és 4 óra felé már Pécsett voltam. A nagy hóvihar miatt aznap szó sem lehetett vadászatról, de szerencsére másnapra elállt a havazás és a Dráva mellett ismét kiülhettem egy lesre.

Már a kijutás is elég nagy tortúrának bizonyult. A Dráva menti kis falut, egy töltésen lehetett megközelíteni, ami úgy 2,5-3 méter széles volt, rajta néhol 30-40 centi friss hó. Mindezt egy országúti autóval próbáltunk meg abszolválni, ami többször elakadt. Végül besétáltunk a faluba, ahol a terepjáróval vontattuk be a vasat. Közben majdnem lecsúsztam a töltésről (én vezettem a vontatott autót). Volt izgalom. Többször kellett ásni, emellett jó másfél kilométernyi szűz hóban történt sétálás is már benne volt a lábamban.  De végül csak odaértünk 

Olyan fél öt lehetett, amikor a házigazda kiültetett egy közeli lesre. Lentről megnézte, hogy minden rendben van-e a mafival. Ő tovább autózott a sokat megélt terepjárójával, hogy a másik vendégét is kiültesse. Addig ülhettem kint, ameddig csak akartam, a vadászház légvonalban úgy 3-400 méterre lehetett, így bármikor visszasétálhattam, amikor meguntam a fázást. Csak amikor felültem, akkor láttam, hogy a lesen osztoznom kell egy (valószínűleg a tegnapi hóviharban kidőlt) öles tölgyággal. Olyan 20-25 centi átmérőjű lehetett, és a les harmadát foglalta el. Jópár deszkát kitört estében. A les amúgy is nagyon rossz állapotban volt, szerintem akkor is recsegett-ropogott, ha csak pislantottam. 30-40 méterre volt egy szóró, amit persze vastagon belepett a hó. Ráadásul egy fa is jócskán belógott a képbe. Lelökdöstem a csizmámmal a havat és megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni. Cudar idő volt: csillagos égbolt, és -10 fok. Köztem és a szóró között a Dráva egyik csatornája csordogált. Vadkacsák húztak fölöttem, sőt, az egyik elég közel le is szállt a vízre. Ennyi élményem volt a vadakkal összesen, mert hogy most sem láttam semmi mást. Nem is hallottam ígéretes zörgéseket, de az is lehet, hogy még nincs ráállva a fülem arra, amit hallani kell egy vadászaton. 8 óráig bírtam, a kint töltött 3,5 óra épp elég volt, és bár nem fáztam, folyamatosan a határán voltam. Egy óra múlva a másik kolléga is visszasétált a bázisra, és elindulhattunk haza. Igazi téli vadászat volt egy ártéri erdőben, vagy valami olyasmiben.