Az első igazán téli vadászat

Pénteken 20 centi hó hullott a Dél-Dunántúlon. Már egy kicsit mindenki várta, hogy így január végére végre megjöjjön a TÉL, annak minden kellékével együtt. Szerencsére időben el tudtam szabadulni a munkahelyemről, és 4 óra felé már Pécsett voltam. A nagy hóvihar miatt aznap szó sem lehetett vadászatról, de szerencsére másnapra elállt a havazás és a Dráva mellett ismét kiülhettem egy lesre.

Már a kijutás is elég nagy tortúrának bizonyult. A Dráva menti kis falut, egy töltésen lehetett megközelíteni, ami úgy 2,5-3 méter széles volt, rajta néhol 30-40 centi friss hó. Mindezt egy országúti autóval próbáltunk meg abszolválni, ami többször elakadt. Végül besétáltunk a faluba, ahol a terepjáróval vontattuk be a vasat. Közben majdnem lecsúsztam a töltésről (én vezettem a vontatott autót). Volt izgalom. Többször kellett ásni, emellett jó másfél kilométernyi szűz hóban történt sétálás is már benne volt a lábamban.  De végül csak odaértünk 

Olyan fél öt lehetett, amikor a házigazda kiültetett egy közeli lesre. Lentről megnézte, hogy minden rendben van-e a mafival. Ő tovább autózott a sokat megélt terepjárójával, hogy a másik vendégét is kiültesse. Addig ülhettem kint, ameddig csak akartam, a vadászház légvonalban úgy 3-400 méterre lehetett, így bármikor visszasétálhattam, amikor meguntam a fázást. Csak amikor felültem, akkor láttam, hogy a lesen osztoznom kell egy (valószínűleg a tegnapi hóviharban kidőlt) öles tölgyággal. Olyan 20-25 centi átmérőjű lehetett, és a les harmadát foglalta el. Jópár deszkát kitört estében. A les amúgy is nagyon rossz állapotban volt, szerintem akkor is recsegett-ropogott, ha csak pislantottam. 30-40 méterre volt egy szóró, amit persze vastagon belepett a hó. Ráadásul egy fa is jócskán belógott a képbe. Lelökdöstem a csizmámmal a havat és megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni. Cudar idő volt: csillagos égbolt, és -10 fok. Köztem és a szóró között a Dráva egyik csatornája csordogált. Vadkacsák húztak fölöttem, sőt, az egyik elég közel le is szállt a vízre. Ennyi élményem volt a vadakkal összesen, mert hogy most sem láttam semmi mást. Nem is hallottam ígéretes zörgéseket, de az is lehet, hogy még nincs ráállva a fülem arra, amit hallani kell egy vadászaton. 8 óráig bírtam, a kint töltött 3,5 óra épp elég volt, és bár nem fáztam, folyamatosan a határán voltam. Egy óra múlva a másik kolléga is visszasétált a bázisra, és elindulhattunk haza. Igazi téli vadászat volt egy ártéri erdőben, vagy valami olyasmiben.

Elfújta a szél a disznókat

Vasárnap hajnalban korán csörgött az óra. Mégsem okozott gondot a felkelés. Végre résztvehettem egy hajnali lesvadászaton az új felszerelésemmel. Nem csak a puska debütált, de a keresőtávcső, a nadrág, a csizma, a lámpa, a kabát... egyszóval minden. És persze én is. Pirosbetűs ünnep. A 4 órai kelés ellenére szerencsére Apát is sikerült rávennem, hogy elkísérjen. Egy általa jól ismert erőben volt a les kialakítva, nagyjából 50 méterre egy dagonyától és egy kisebb szórótól.

Jó régen volt már, hogy kint ültem egy lesen, a hidegben, álmosan. Talán 10 éve is megvan. Eszembe jutott, hogy mennyi macerán kellett átesni, hogy végre idekerülhessek. Júliusban mentem be a vadászkamarába, hogy "Csókolom, vadászni szeretnék!". Az is átfutott rajtam, hogy mennyi minden megváltozott azóta, amióta utoljára vadásztam: befejeztem a tanulást, elköltöztem, megnősültem (D-ügynök) és már a harmadik munkahelyemet taposom. Jó érzés, hogy vannak dolgok, amik nem (vagy csak elég lassan) változnak: a fácánok ugyan úgy kakatolnak mint régen, és szerencsére a hajnali erdő hangulata és a vadászat izgalma sem változott. 

Hallgatózunk, figyeljük a széljárást. Ellenőrzöm a távcső nagyítását, bekapcsolom a világítópontot. A lámpára a holdfény miatt nincs is szükség. Már csak a dráma másik főszeplője hiányzik: a VAD. Ahogy felültünk és elhelyezkedtünk mindjárt hallottuk (inkább csak Apa), hogy mozgás van a hátunk mögött. Saját bevallása szerint még a szuszogásukat is hallotta. A disznók szerencséjére feléjük fújt a szél, így egyszer csak elhalkult az erdő, és magunkra maradtuk. Egy null a disznóknak, meg a szélnek, de azért megvolt az izgalom. 

Puska belövés

December 23-án vásároltam meg a golyós puskámat. Egy Steyr Mannlicher Luxus boldog tulajdonosa lettem, amire egy Zeiss Duralyt 3-12×50 világítópontos távcsövet raktam. Kaliber 30-06. Apának is az volt és nagyon meg volt vele elégedve, így én is emellett döntöttem. Vettem hozzá két doboz Sellier & Bellott 11,7 grammos Soft-point lőszert. Az első belövési kísérletre január 4-én került sor. Sajnos a dolog egyáltalán nem sikerült jól, mivel 

1. naívan 100 méterre állítottam a lőlapot;
2. nem tudtam rendesen kitámasztani, nem volt rendes belövőállvány a lőtéren, mivel az éppen felújítás alatt állt.

Ellövöldöztem egy doboz lőszert, de csak körül-belülre sikerült beállítani a távcsövet a lövéseim szórása miatt. Ma viszont elmentem a Budakeszi lőtérre, ahol minden adott volt, hogy végre pontot tegyünk az ügy végére. Megfelelő feltámasztás állt a rendelkezésre, és 50 méterre próbáltam belőni a flintát. A ballisztikai táblázat szerint olyan másfél centit kell ezen a távon fölé lőni, hogy a lövedék röppályája optimális legyen. Vittem magammal egy Sako lőszert is (Super Hammerhead), szintén 11.7 grammos súlyban, hogy összevessen a szórásokat.

Az első lőlap a belövést mutatja. Az első és a második lövés között nem állítottam semmit, de mikor egyértelmű volt, hogy fölé megy, a harmadikra sikerült beállítani puskát.

Belövés a Sellier & Bellot SP lőszerrel

 Cal.: 30-06, 11,7 grammos lőszer

Hogy megbizonyosodjak a lőszer szórásáról egy új lapra 3 lövést tettem a Sellier & Bellott tölténnyel. A középső pont átmérője egy centiméter. Hát ennél nem nagyon kell jobb szóráskép. Szerintem. A három luk egy ötforintossal letakarható.  

Sellier & Bellot SP lőszer szórása

 Cal.: 30-06, 11,7 grammos lőszer

Ezt követte a Sako lőszer kipróbálása, ami lényegesen rosszabbul teljesített. Hozzá kell azonban tenni, hogy mivel a végén már egy kicsit elfáradtam, ezért nem biztos, hogy ugyan olyan precízen lőttem vele, mint a megelőző hármas sorozatot esetén.

Sako Super Hammerhead lőszer szórása

 Cal.: 30-06, 11,7 grammos lőszer

Tanulság: nem mindig a drága lőszer a jobb lőszer.  

Mehetünk vadászni!