Fácán és nyúlvadászat az Alföldön

Az idei év végén sikerült részt vennem egy alföldi nyúl és fácánvadászaton Szeged mellett. Már előző este alig tudtam aludni. Reggel negyed ötkor csörgött az óra és időben megérkeztem a megbeszélt találkozóhelyen. Szép számmal voltunk (37 puska, 13 hajtó), de várakozásaimmal ellentétben nem osztották ketté a társaságot, hanem hatalmas átmérőjű U hajtásokkal igyekeztünk Tapsi hapsit puska végre kapni. A jobbszárny legszélső pozíciójában voltam, ahol egy kedves barátom (mint a jobbszárnyat vezető vadász) folyamatosan instruált.

Az évszakhoz képest igen enyhe idő fogadott minket (8-10 fok, és napsütés). Az első két hajtás meglehetősen eseménytelenül telt, de ennek ellenére így is fülig ért a szám. Mivel a gyakorlati vadászvizsga (azaz szeptember vége) óta nem volt sörétes fegyver a kezemben, ezért nem voltak illúzióim a saját lőkészségemet illetően. Az első nyúlnak annak a rendje és módja szerint rendesen mögé durrantottam, szerencsére a mellettem álló tapasztalt vadászkollégák szépen leakasztották szökni próbáló vadat. Az események az utolsó hajtásban pörögtek fel. Egy nagy szőlő sorait hajtottuk meg, és most kivételesen nem az jobb oldalon, hanem középen, a vadászmester mellett volt a helyem. Szép számmal ugráltak a sorokban a nyulak, amiből egyet - a pár hibázás mellett - sikerült is elejtenem. Ezzazzzz!! :)

A vadászat végét követően terítékre rendezték a 37 nyulat és a kb. 20 fácánkakast, és megadtuk nekik a végtisztességet. Ezt követően sor kerül a kompetencia kiosztására. Természetesen vad(disznó) vacsorával zártuk a napot, ahol a szerencsésebbek, akiknek nem kellett hazavezetniük, felöntöttek a garatra. 

Tartalmas napot zártunk december 28-án, jól esett bebújni az ágyba. A magam fajta számítógép előtt ülő embernek igen komoly fizikai próbatétel egy ilyen vadászat. A helyi vadászok szerint a teljes táv elérte a 12 kilométert, így nem csoda, hogy még harmadnap is érzem a lábaimat, illetve a vállamat. A nyulat D ügynök vasárnap el is készítette, igen finom lett, íme egy kevésbé jó fotó róla.

Motiváció

Az idei évben elhatároztam, hogy leteszem a vadászvizsgát és elkezdem a vadászkarrieremet.Ezt a hobbit Apámtól "örököltem", aki gyerekkoromban sokat vitt vadászni, megtanította az alapokat. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel sok élményre tettem szert, már 18 éves korom előtt is. 

Később egy kicsit elsodródtam ettől a szenvedélyemtől, egyrészt annak anyagi terhei miatt, másrészt pedig azért, mert az ember a 20-as évei elején sok minden más is foglalkoztatja. Most, hogy betöltöttem a harmadik ikszet, úgy éreztem, ideje hivatalosan is belépni a vadászok táborába, már csak azért is, mert Apa időközben (2009-ben) eladta a fegyvereit és felhagyott közös hobbinkkal. 

Ez a blog két alapvető célt szolgál:

1. saját magam számára dokumentáljam a történéseket, vadászélményeket (esetleg, ha a feleségem - D ügynök főz valami finomat a vadból, azt is elmeséljük milyen volt);
2. mindemellett bízom benne, hogy tartalmas olvasmány lesz a kezdő vadászok számára, valamint azoknak, akik kacérkodnak a vadászvizsga gondolatával, vagy egyszerűen csak érdeklődőknek a téma iránt. 

Mint minden blog ez is természetesen csak az én nézeteimet, véleményemet tükrözi. Az esetleges hibákért, elírásokért, szakmai pontatlanságokért előre is elnézést kérek! Minden kommentárt, kritikát és észrevételt szívesen fogadok, de azért hangsúlyoznám, hogy ez nem egy fórum, így nem feltétlenül reagálok rájuk.

Üdv a vadásznak!